ÚR
Szép angyalok! Szép rigók!
Édes, kedves magyarok!
Ti vagytok a reménységem,
ti vagytok az én kincsem.
Kincsét a szép patakoknak,
amit itt találunk,
oltalmunk, s világunk
így üzenjük meg neked.
Szentül permetezzenek,
muzsikáljanak, ünnepeljenek!
Létedben megöleljenek,
így üzenjenek,
s szent permetet permetezzenek!
Magyaroknak imádsága,
magyaroknak kívánsága,
legszentebb szép fohásza,
legyen meg az imádsága!
Így virulunk szentül velük,
szenteljük meg üzenetük!
Minden fohászukat halljuk,
oltalmazva továbbadjuk,
s megüzenjük népünknek:
szenteljük meg ünnepünket!
Szép fohászunk a mi dalunk,
így szenteljük meg szólamunk,
s visszük tovább imádságunk,
szentül tovább szép fohászunk.
Így lesz velünk az üzenet,
megszentelő szép kenet.
Így lesz velünk,
mit elringat a szívünk,
legszentebb igaz kincsünk.
Így oltalmaz a létünk,
legszebb reményünk.
S visszük tovább a hírünk,
hogy megszenteljük fényünk.
Legyen meg az üzeneted,
legyen meg a szép keneted,
s legyen meg minden neked!
Csak oltalmazzon a szíved,
legyen meg a keneted!
Öleld meg a szép perceket,
legeslegszebb üzeneted így lehet.
Öleld meg a nemzetet,
muzsikáló szép eged
így lesz veled,
s a permeted megöleli szíved.
Legyen meg az imádságod!
Legyen meg a kívánságod!
Megszentelő szép fohászod,
valahány szép napod,
megszentelő sóhajod,
oltalmazó virágod!
Magyar nemzet!
Legyen meg a kívánságod!
Oltalmazzon ez a láng most!
Neked áldozom a lángot,
szentelje meg szép fohászod,
valahány szép kívánságod.
S legyél velem szép nemzetem!
Várlak itt a mennyekben,
ahol oltalmazó imádságban,
ringató kívánságban
élek én itt, s várok rátok,
találjátok meg az oltárom,
azt kívánom!
Így üzenek néktek.
Szenteljétek meg a fényem,
ezt a lángot,
mit nektek ajánlok,
vigyétek hírül a vidéken!
Így oltalmazom a népem.
Én vagyok az Isten,
ki mindent megmutat tenéked,
csak hozd el a népet.
Oltalmazd a szívem!
Ragyogjon a lelkem!
Veletek vagyok, kincsem!
Adom a kenetem,
oltalmazom népem,
virágokkal hintem
szívét minden percben.
Muzsikáljon nékem
a szép kenetem,
oltalmazzon ígéretem,
s vigye el a hírem.
Halljátok a szívem?
Halljátok, mit muzsikálok?
Mit szór a Kenetem?
Halljátok mit üzen
megnyíló szívem!
Csakis veletek van
az ígéretem nékem,
hogy oltalmazzatok.
Jertek! Keressetek!
Sugaraimat adhassam nektek:
szeretetemet, fényemet,
legeslegszebb ígéretemet.
Így legyetek velem,
Szent szép nemzetem!
Viruljon a kenetem
valahány létemben!
Üzenje meg a kincsem,
mit súg a reményem,
s vigye hírül szép nemzetem,
mit üzen a fényem!
Legyen meg az egységem,
szép ígéretem a létben,
muzsikáló fényem
így neked üzenjen,
s oltalmazza szép létem,
mit üzen az egységem.
Megszenteli fényem
valahány reményem.
Így ringasson el a dalban,
szentelő szép oltalomban,
valahány létben,
a mesében, szép ígéretben,
szép üzenetben,
amit én itt meséltem,
s legyen egy vélem,
aki csak keres engem
itt, az egységben!
A magyar nemzetnek
a híre nagy lesz.
Elviszi a szélbe,
valahány szép egységbe
a szent kenet.
És mesélek majd néked
még szépet ennek a nemzetnek.
Csak vidd a hírem!
El ne hagyj engem!
Szaporítsd a kenetem!
Virágozd fel a szívem!
Üzenem a mennyben
szép a reményem.
Veletek vagyok, népem,
így perdül a fényem.
Így üzenem néked,
mit üzen a létem.
Veletek vagyok s várlak,
oltalmamat kínálva,
s legeslegszebb mátka
szép dallamára
így ontom a szólamom.
Legyetek velem a mai napon,
keressetek engem,
s vigyázzatok rám!
Itt vagyok a mennyben,
s oltalmaz a szent tulipán!
2015. 11. 18. © Jacsó Teodóra
Szép angyalok! Szép rigók!
Édes, kedves magyarok!
Ti vagytok a reménységem,
ti vagytok az én kincsem.
Kincsét a szép patakoknak,
amit itt találunk,
oltalmunk, s világunk
így üzenjük meg neked.
Szentül permetezzenek,
muzsikáljanak, ünnepeljenek!
Létedben megöleljenek,
így üzenjenek,
s szent permetet permetezzenek!
Magyaroknak imádsága,
magyaroknak kívánsága,
legszentebb szép fohásza,
legyen meg az imádsága!
Így virulunk szentül velük,
szenteljük meg üzenetük!
Minden fohászukat halljuk,
oltalmazva továbbadjuk,
s megüzenjük népünknek:
szenteljük meg ünnepünket!
Szép fohászunk a mi dalunk,
így szenteljük meg szólamunk,
s visszük tovább imádságunk,
szentül tovább szép fohászunk.
Így lesz velünk az üzenet,
megszentelő szép kenet.
Így lesz velünk,
mit elringat a szívünk,
legszentebb igaz kincsünk.
Így oltalmaz a létünk,
legszebb reményünk.
S visszük tovább a hírünk,
hogy megszenteljük fényünk.
Legyen meg az üzeneted,
legyen meg a szép keneted,
s legyen meg minden neked!
Csak oltalmazzon a szíved,
legyen meg a keneted!
Öleld meg a szép perceket,
legeslegszebb üzeneted így lehet.
Öleld meg a nemzetet,
muzsikáló szép eged
így lesz veled,
s a permeted megöleli szíved.
Legyen meg az imádságod!
Legyen meg a kívánságod!
Megszentelő szép fohászod,
valahány szép napod,
megszentelő sóhajod,
oltalmazó virágod!
Magyar nemzet!
Legyen meg a kívánságod!
Oltalmazzon ez a láng most!
Neked áldozom a lángot,
szentelje meg szép fohászod,
valahány szép kívánságod.
S legyél velem szép nemzetem!
Várlak itt a mennyekben,
ahol oltalmazó imádságban,
ringató kívánságban
élek én itt, s várok rátok,
találjátok meg az oltárom,
azt kívánom!
Így üzenek néktek.
Szenteljétek meg a fényem,
ezt a lángot,
mit nektek ajánlok,
vigyétek hírül a vidéken!
Így oltalmazom a népem.
Én vagyok az Isten,
ki mindent megmutat tenéked,
csak hozd el a népet.
Oltalmazd a szívem!
Ragyogjon a lelkem!
Veletek vagyok, kincsem!
Adom a kenetem,
oltalmazom népem,
virágokkal hintem
szívét minden percben.
Muzsikáljon nékem
a szép kenetem,
oltalmazzon ígéretem,
s vigye el a hírem.
Halljátok a szívem?
Halljátok, mit muzsikálok?
Mit szór a Kenetem?
Halljátok mit üzen
megnyíló szívem!
Csakis veletek van
az ígéretem nékem,
hogy oltalmazzatok.
Jertek! Keressetek!
Sugaraimat adhassam nektek:
szeretetemet, fényemet,
legeslegszebb ígéretemet.
Így legyetek velem,
Szent szép nemzetem!
Viruljon a kenetem
valahány létemben!
Üzenje meg a kincsem,
mit súg a reményem,
s vigye hírül szép nemzetem,
mit üzen a fényem!
Legyen meg az egységem,
szép ígéretem a létben,
muzsikáló fényem
így neked üzenjen,
s oltalmazza szép létem,
mit üzen az egységem.
Megszenteli fényem
valahány reményem.
Így ringasson el a dalban,
szentelő szép oltalomban,
valahány létben,
a mesében, szép ígéretben,
szép üzenetben,
amit én itt meséltem,
s legyen egy vélem,
aki csak keres engem
itt, az egységben!
A magyar nemzetnek
a híre nagy lesz.
Elviszi a szélbe,
valahány szép egységbe
a szent kenet.
És mesélek majd néked
még szépet ennek a nemzetnek.
Csak vidd a hírem!
El ne hagyj engem!
Szaporítsd a kenetem!
Virágozd fel a szívem!
Üzenem a mennyben
szép a reményem.
Veletek vagyok, népem,
így perdül a fényem.
Így üzenem néked,
mit üzen a létem.
Veletek vagyok s várlak,
oltalmamat kínálva,
s legeslegszebb mátka
szép dallamára
így ontom a szólamom.
Legyetek velem a mai napon,
keressetek engem,
s vigyázzatok rám!
Itt vagyok a mennyben,
s oltalmaz a szent tulipán!
2015. 11. 18. © Jacsó Teodóra